Jókai Mór, csapatunk névadója
Beköszöntő a 165. sz. Jókai Mór cserkészcsapat honlapjára
A Jókai Mór nevét viselő Cserkészcsapat névadójának alakját fölidézni könnyűnek látszik, hiszen mindenki ismeri, de azért álljon itt e pár sor.
Jókai Mór meghitt barátunk, hisz' regényeinek alakjaiban, mindannyiunk ismerőseit köszönthetjük, hőseihez mindannyian hasonlítani szerettünk volna gyermekkorunkban, de meglett felnőtt korban is tisztelet övezi gondolatainkban őket.
Nem vállalkozom felsorolni gyermeki-felnőtti ideáljaimat, de bennük hőst, becsületest, a hazáját, családját híven szerető nőket, férfiakat ismertünk meg már kora gyermekkorunkban és szívesen olvassuk ma is regényeit.
Regényeiben, főhőseiben, szereplőiben a nemzetünk sorsát is nyomon követhetjük. Megtanulhatjuk tőle szeretni a Hazát, az emberiséget. Műveiben a nemzet vágyait, reményét, örömét és bánatát ismerheti meg az olvasó. Műveiből a nép forró szeretete sugárzik.
Ezt a nagy embert a sors vihara ide a Bükk
térségébe kényszerítette egy dicsőséges forradalom bukása után.
Emlékét ma is őrzi e szép, a Bükk lábánál megbúvó kis község: Tardona. Városunk,
Kazincbarcika is szobrával és róla elnevezett terével tiszteleg Jókai Mór
emlékének.
Jókai Mór 1825. február 18-án látta meg a
napvilágot, Pulay Mária és Jókai József gyermekeként Komáromban.
Együtt diákoskodik a XIX. század nagy íróival, költőivel, nagyjaival. Nemzetőr,
majd Kossuth titkára.
A világosi fegyverletétel után így ír.
"Október elején 1849-ben a borsodi Bükkben
voltam. Tardonának hívják a falut. Miskolctól öt óra járásnyira van kocsin.
Folyvást ősrengeteg között halad az ember, négyszer-ötször átgázolva patakon.
Hídnak híre sincs. Kijönni a faluból is csak ugyanazon úton lehet, mert egy
völgykatlanban fekszik, amiből csak nyaktörő ösvények vezetnek át a hegység
túlsó oldalára, ami már egy más világrész. Ebben a faluban menekültem én. A
feleségem, Laborfalvi Róza hozott ide a jó derék Csányi Béla házához, a világosi
nehéz nap után.
A feleségem testvérének nevét viseltem Benke Albertét. Tardonára nem járt
hírlap, ott nem volt posta, ha valaki levelet akar valahova küldeni, el kellett
ballagnia Sajókazincra.
De hát Tardonáról minek írna valaki levelet akárhova? S hogy írhatna valaki
levelet Tardonára, mikor a falunak még neve sincs a mappán fölvéve? Jó
becsületes, kálvinista palóc kurta nemesek lakják, akik maguk szántanak, vetnek,
disznót makkoltatnak, a feleségeik maguk varrják az öltönyeiket. Terem szép
búzájuk, kukoricájuk, karcos boruk, ami eltart újig, káposztájuk, répájuk, még
keménymagjuk is van. A patak a házuk alatt folyik, abban pisztráng terem, malom
is van rajta, az megőrli a búzát és tengerit, van egy derék papjuk, aki vasárnap
lelki táplálékkal ellátja őket, s egészen meg vannak a sorukkal elégedve. Hát
idáig nem jutott el a földrengés."
E korszak is megjelenik minden részletével
műveiben: a bükk, az Örvénykő, a falu.
Hosszú élet után 1904. május 5-én adja vissza életét teremtőjének.
A cserkészcsapat alapításának gondolata és folyamata igaz 1989 szeptemberére nyúlik vissza, de én - kit Lendeczky Laci bá és Bogár Károly bá szóban a csapat vezetésével megbízott - úgy gondoltam, Isten malmai lassan őrölnek. Itt, e szocialista városban ha alakul is csapat, csak 1990-ben lehet belőle valami.
Keresve a lehetőséget, a két alapítóval,
Kolumbán Zoltán lelkésszel és Dr. Lázár Erika főorvosnővel megállapodtunk:
legyen a csapat névadója Jókai Mór.
Kirándultunk, voltunk az Örvénykőnél, a tardonai Jókai Emlékházban, voltunk a
még meglévő igazi Jókai háznál, a malom romjainál és az látszott legjobbnak, ha
a Jókai születésének éve és alakulásunk írásos engedélyének éve közötti időt
vesszük alapul.
Az pontosan 165 év.
Nosza fabrikáljunk egy csapat-csatakiáltást!
100-ra 65 a válasz (háromszor). Egészen jól hangzik. Azután a JMCSCS megint jól
hangzott. A befejezés KIP-KOPP KiPI-KOPI RÁ!
Nagyon megszerették a lányok-fiúk. Fújtuk, ahogy a torkunkon kifért.
Találkozás a Jókai szobornál, ott imádkoztunk és elénekeltük indulónkat. Ez így ment minden összejövetel előtt.
1989. december 5-én csapatunkat Jókai Mór néven
jegyezte be a Cserkészszövetség. Az ideiglenes működési engedélyünk sorszáma 117
lett.
Mi lesz akkor a csatakiáltásunkkal? Nem stimmel a 165. évforduló!
Kérésre, könyörgésre a Magyar Cserkészszövetség megértette e nagy dilemmát és
hozzájárult a 165-ös szám viseléséhez azzal a kikötéssel, hogy ha jelentkezik a
volt 165-ös csapat, akkor "buktunk".
Így lett csapatunk a 165. sz. Jókai Mór
Cserkészcsapat és azóta sok fiatal mondhatja magáról, igen én is 165-ös voltam
és vagyok. Kirándultam, nótáztam, táboroztam, megpróbáltam és próbálok azóta is
Bi-Pi nyomdokain járni.
Ennek immár 16 éve.
Most e csapat-honlap ügyes létrehozói a csapat tagjai. Nagy szorgalommal dolgoznak, hogy bemutassák a csapatot, bemutassák a cserkész hétköznapi és ünnepi életét, vidám tábori élményeit.
Működik a csapat. Várunk minden gyermeket és
fiatalt magunk közé, aki önként csatlakozni kíván, egyetért e szép eszmével,
önmaga kívánja megvalósítani, valóra váltani álmait, ifjú elképzeléseit.
Barátok között, jó társaságban, az Isten, a Haza és a Természet szeretetében
kíván élni, tanulni és dolgozni.
Adja a jó Isten, hogy e honlap létrehozóinak munkáját megbecsüljék, legyen kitartásuk az események frissítésére, újak létrehozására, hogy minél több fiatal hírt kapjon életünkről, tevékenységünkről, kedvet kapjon közénk jönni, és együtt építeni az ifjúság szép álmait. Tudjunk együtt felkészülni az erkölcsös életre, hogy a becsületes utat soha el ne hagyjuk, jellemünket egyre magasabbra emeljük, hogy hazánknak és embertársainknak javára lehessünk!
Köszönöm Nektek!
2005 Böjtelő havának 20. napján.
Imre bá